A temető - Nagykanizsa

1916-ban az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadikórháza épült a városban. A gondos ápolás mellett is sokan haltak itt meg, 1100 katona. Európa szinte minden nemzetének fiai nyugszanak az első világháborús hősi temetőben. A második világégés német, bolgár és a Szovjetunióból származó áldozatainak szépen gondozott sírkertje csatlakozik ehhez, együtt igazi nemzetközi emlékhellyé, sajátos látványossággá teszi a város temetőjét.

A Nagykanizsa című 1929-ben, Barbarits Lajos szerkesztésében megjelent, máig egyedülálló, a város életének széles területeit bemutató városmonográfia 216-227. oldalairól idézünk:

A Casino százágyas kórházában 1915-ben 1399, a Munkapáholyban 31 ágyon 450, a Szanatóriumi Egyesület 27 ágyas kórtermében 514 sebesültet ápoltak. A háború kitörésétől számított első kilenc hónap alatt 30.830 sebesült és beteg vette igénybe a nagykanizsai Vörös Kereszt és fiók-kórházainak szolgálatát. Ezek közül 1915 végéig 190 került ki a nagykanizsai katonatemetőbe. A katonai tartalékkórház ugyancsak tömve volt sebesültekkel.

Csak 1916 év októberére szabadultak fel az iskolák és egyesületi helyiségek, amikor is az összes sebesülteket, betegeket 3600 volt ekkor a számuk az elkészült, új, hatalmas katonai kórház-városrészbe (mai barakktelep) vitték át.

A tervek annyiban szenvedtek változást, hogy a barakkokból nem járványkórház lett, hanem ide vonták össze az ekkor összesen 3600 beteget ápoló tartalékkórházakat is. Így az 1916-17-es iskolaév elejével a város iskolái egymás után visszaköltözhettek saját falaik közé, az új kaszárnyával pedig felszabadultak azok a középületek, melyeket eddig csapatelhelyezésekre vett igénybe a hadvezetőség.

Maradt még Nagykanizsának a világháborúból 57 vitézzé avatott katonája: 20 tiszti és 37 legénységi vitézt avattak Nagykanizsa lakosai közül.

Maradt ezenkívül Nagykanizsának a maga ezernyi gyászán kívül egy hősi temetője, amelyben az itteni kórházakban elhalt különféle nemzetiségű 1100 hősi halottat temettek szomorú, katonás rendekben egymás mellé.